...már ami a kinőtt babaruhákat illeti. Ma átnéztem kicsilány ruhatárát, és szomorúan vettem tudomásul, hogy nagyon gyorsan nő. Illetve, értelemszerűen ez örömmel tölt el, hiszen látni, hogy napról napra fejlődik, fantasztikus dolog. De mikor a kis 56-os, és 62-es ruháit elpakoltam, elszontyolodtam pöppet, hogy ekkorka már nem lesz többé :)
Egy-két kedvenc darabot megtartottam. Ha lesz esetleg a jövőben még egy kislányunk, akkor rajta még fogom látni, ha viszont ez nem történik meg, akkor kicsilánynak fogom adni, mikor ő is anyuka lesz. Van ugyanis egy dobozom, amibe a számomra fontos és kedves emlékeket, tárgyakat teszem a várandósság óta, azzal a céllal, hogy a lányomnak adjam, mikor majd szüksége lesz rá. Benne van egy terhesnapló-szerűség, amit én irkáltam a súlyomról, étrendemről stb. Aztán tettem bele babanaplót, amiben benne van a kis karszalagja, amit a kórházban kapott, az első ultrahangfotója, vagy pl az első gondolat anyától és apától, mikor megláttuk őt. Ebben gyűjtögetem továbbá azokat a kis ruhákat, amiket nagyon szerettünk rajta (tényleg csak a legnagyobb kedvenceket). Remélem hasznát veszi majd ennek a csomagnak, nekem biztosan jól jött volna ilyen, mert bár anyukám sok tanáccsal látott el, sok mindenre nem emlékezett már.
Ez lesz tehát az én ajándékom a babaváróra neki :)
A mai program ilyen pakolászósra sikeredett délelőtt, aztán nemsokára neki is látunk a baba mama tornának, amit majd este, altatás után egy óra pilates követ. A baba-mama torna igazából részemről főleg kicsilány kedvéért történik, nagyon élvezi, érdemes kipróbálni mindenkinek, akinek a babája már tudja tartani önállóan a kis fejét.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése