Az egész életemben központi szerepet kap a harmónia, ennek elérésén és fenntartásán fáradozom. Ez érvényesül az egészség, a párkapcsolat, a tanulás és a gyermek-, valamint kutyanevelés terén is esetemben. Ez nem megy mindig zökkenőmentesen, de nem is az a lényeg. Az utunkat mindig végig kell járni, és ha valami nem sikerül elsőre, vagy úgy, ahogy szerettük volna, nosza, vonjunk mérleget, és tanuljunk belőle. Hiszem, hogy a jó dolgokért, az igazi boldogságért küzdeni kell, ezeket nem adják ingyen. Ha valamit mégis csak úgy az ölünkbe pottyan, az nem biztos, hogy hosszú életű lesz. Ez az én életemre eddig maximálisan igaz volt.
Az egészségemért megküzdöttem, egy komoly műtét 25 évesen felnyitotta a szemem. Életmódot váltottam, és sportolni kezdtem, de kitapasztaltam, hogy a szélsőségek esetemben hosszú távon nem tarthatóak. Az utam itt még nem ért véget, a mai napig tanulok, és igyekszem kialakítani egy egyensúlyt e téren is. Nem könnyű, mert annyi mindent szeretnék egyszerre csinálni, hogy az aktuális szenvedély rovására sokszor a többi mániám szorul háttérbe. Azt minden esetre már elértem, hogy a sport az életem mindennapi része, és azért csinálom, mert élvezem, mert feltölt, mert kihívás.
Az egészséges konyha alapjait is lefektettem, úgy érzem, itt is jó úton járok. Van még persze hova fejlődni, de ez sosem hátrány. Az önképzést nagyon jó dolognak tartom.
A párkapcsolatom- ma már házasságom- is számos akadályt megugrott. Három hét múlva ünnepeljük a 10. évfordulónkat, és fél éve vagyunk házasok. Mondhatom, hogy egy sikeres kapcsolatban élek, aminek tartópillére a bizalom, az egymás iránti tisztelet. A mai párkapcsolatok villámgyorsan jönnek létre, és még annál is gyorsabban bomlanak fel. Én ebben az egyben mindig is határtalan türelmet tanúsítottam, ebben a férjem is partner volt mindig: nem kell kapkodni, hiszen egy életet szándékozunk együtt leélni.
A tanulás nálam mindennapos dolog. Mindig van valami, ami lázba hoz, legyen szó egy új nyelv elsajátításáról, egy új hobbiról (tavaly a horgolás volt a listán, idén a triatlon, azon belül is az országúti kerékpározás), vagy szakmai tanulmányokról.
A gyermeknevelés nálam nem tudományos alapokon nyugszik. Érdekesnek tartom a tanulmányokat, a kutatásokat, szívesen el is olvasom ezeket, de úgy gondolom, hogy minden gyermek egyedi, és így is kell őket kezelni. Az én gyermekemet én ismerhetem és érthetem meg igazán (és apa, persze). Egy hullámhosszra kerülve könnyen ki lehet sakkozni, mi a baja, akár már újszülött korban is. Nekem legalábbis sikerül, biztosan sokan vannak még így rajtam kívül. Az anyaság, a szülővé válás egy érdekes utazás, amelynek során sokat tanulhatunk önmagunkról, és a gyermekünkről, illetve a gyermekünktől is. Csak figyelni kell. Számomra egy dolog igazán fontos: hogy ő boldog és kiegyensúlyozott legyen.
Röviden tehát így állok én az élethez, de persze még számos közhelyes bölcsességet ide vethetnék. Hiszem, hogy ha rámosolygunk a világra, az vissza mosolyog ránk. Én gyakran mosolygok, és sok mosolyt is kapok cserébe. Mint ahogy az is igaz, hogy úgy viselkedem másokkal, ahogyan szeretném, ha mások viselkednének velem. A lényeg, hogy mindig ugyanoda lyukadok ki: harmóniában élni önmagammal és a világgal :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése